| Alapfogalmak |
|
Biogazdálkodás során termelt vegyszermentes alapanyag, illetve egyes alternatív mezőgazdálkodási rendszerek által előállított mg-i termék,amelynek termelését, tárolását, forgalmazását speciális és országonként változó előírások szabják meg. ...Általában speciális márkajelzésekkel különböztetik meg a hagyományos módon előállítotttermékektől, és állandó ellenőrzéssel gondoskodnak a márkák védelméről.
Láng szerk. 2002. Környezet- és Természetvédelmi lexikon, Akadémia Kiadó, Budapest
Olyan faj, fajta, amely a magyar termelési kultúrához, tudáshoz, az itt élő lakosság generációi során kialakult hagyományokhoz kapcsolódik, és amelyet a magyarországi lakosság - de legalább egy kisebb tájegységlakossága szűkebb hazájára nézve - maga is magyarnak, magyarságra jellemzőnek és közismertnek fogad el, és a külföld is magyarsajátosságként ismer el.
Andrásfalvy et al.: A hungarikum mint a magyar kertészeti termékeksajátos minősége, in. Nyéki-Papp szerk. 2003. Kertészeti hungarikumok, MTATársadalomkutató Központ, Budapest
"(biológiai gazdálkodás, organikus gazdálkodás, ökologikus gazdálkodás) Természetes anyagokra és erőforrásokra alapozott (alternatív)mezőgazdasági termelés. Az ember és környezete közötti harmonikuskapcsolaton alapszik. Célja a környezetet szennyező anyagokkiküszöbölése, s így egészséges, mérgező anyagoktól ésvegyszermaradványoktól mentes élelmiszer előállítása Főbb ismérvei:helyi erőforrások felhasználása, szerves hulladékok hasznosítása,energiatakarékos művelés, szintetikus vegyi anyagok. használatánakvisszaszorítása, végső célként az önfenntartó gazdaságműködtetése..." Amely bizonyíthatóan az ország (Kárpát-medence) területén alakult ki ésmaradt fenn, vagy nagyon régen került ide, folyamatosan hozzátartozott aterményszerkezethez, s ha meg is jelent az ország területén kívül, ottkipusztult. Ilyenek elsősorban az őshonos gyümölcsfajok között vannak(pl. almafajták: Húsvéti rozmaring, Nyári fontos; körte: Árpával érő;meggy: Cigánymeggy, Pándy-meggy; szilva: Besztercei, Debreceni muskotály;kajszi: Gönczi magyar kajszi, Szegedi mamut; cseresznye: Szomolyai fekete).Gilingerné dr. Pankotai Mária (2004) Hungarikum zöldségek (www.ujdieta.hu) A gyümölcsfajok és fajták ismeretének tudománya. "A régi korok növényei - szemben a mai monokultúrában tartott,genetikailag sokszor túltenyésztett, homogén állományú, hamar leromlásnak induló fajtákkal - oly mértékben illeszkedtek a környezetbe,hogy azzal szerves egységet képeztek. Egy-egy táj, tájegység sajátfajtát "nevelt" belőlük. A tájfajták a ma termesztésben lévő, jobbára külföldi fajtákkal szemben ősibb típust jelentenek, azoktól fenológiailag is eltérnek, mégis inkább genotípus keverékként értelmezhetők Azaz mai értelemben véve azegykori tájfajták inkább fajtakeverékek voltak. Elsősorban tömegszelekciós úton kerültek termesztésbe, és az adott helyen stabil,ún. egyensúlyi populációt alkotnak."..." A tájfajták genetikai adottságaiknál fogva ellenállók, az extenzív termesztési körülményeketjól bírják. A modern fajtáktól hozam tekintetében általában elmaradnak,de minőség tekintetében sokszor felülmúlják őket" " A tájfajták uralma nagyjából a 19. szd. második feléig, a 20. szd. elejéig tartott, mikor is megjelentek a gabona és zöldségnemesítés első fajtái, illetve mindenkiszámára elérhetők lettek az új, "kertésztől" vett fák. Ezek a gyümölcsfaiskolák (árudák, lerakatok) már nem a hagyományostájfajtákat kínálták eladásra, hanem az egyre nagyobb mértékben a nyugat-európai nemesítők termékeit. Ebbe a folyamatba a magyarnövénynemesítők is bekapcsolódtak." - Szemelvények a Védett és érzékeny természeti területekmezőgazdálkodásának alapjai (Ángyán, Tardy, Vajnáné, 2003) című könyvből "A gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermesztés földrajzilagkörülhatárolható tájain régóta termesztett, a termőhely nevéveltöbbnyire társítható, hagyományos vagy honosított, éppen ezérttöbbnyire a pillanatnyi divattal lépést nem tartó igényeket kielégítő,de modern piacon is elfogadható minőséget termő fajta." "A Kárpát-medencében a különböző kultúrák által behozottkultúrnövények genetikai variabilitása jelentős mértékben meghaladja aszármazási helyükön (elsődleges génközpont) található sokféleséget.Ennek az oka a Kárpát-medence mozaikosságában keresendő Erre a földrajziterületre már a pleisztocén idejétől éghajlati, talajtani ésnövénytani mozaikosság volt a jellemző Makroszinten három klímaövtalálkozik itt: kelet-nyugati irányban csökken a kontinentalitás,nyugat-kelet irányban pedig az óceanitás, délről észak felé haladva aszubmediterrán hatás. A Köppen-féle felosztás szerinti klímaterületek akövetkezők: döntően óce@?ni hatás alatt áll a Dunántúl, döntően azerdős-szetyepp zónában fekszik az Alföld és a Duna-Tisza köze, aKárpátok vidéke döntően szubkárpáti-kárpáti klímahatás alatt áll, aBakony-környéke ún. átmeneti zónába tartozik, míg a Balatontól délre,délnyugatra fekvo vidékek már szubmediterrán hatás alatt állnak. Ahegyvidékek északi és déli lejtőin, a folyóvölgyekben ezek amakróhatások már kevésbé érvényesülnek, sajátos mozaikosságuk alakultki. Az éghajlati mozaikosság következtében a növényzeti övek ismozaikossá váltak. Mindezek hatással voltak az amúgy is sokszínű alapkőzeten létrejött talajok fejlődésére. A Kárpát-medencének a negyedidőszakban kialakult mozaikossága hatássalvolt az ide érkezett emberi kultúrákra is. A különböző éghajlati területekről hozzánk vándorolt népek korábbi környezetükhöz leginkábbhasonló életteret választottak lakhelyül. Nyilván, csak itt tudtákfelhalmozott gazdasági ismereteiket jól kamatoztatni. Ezzel magyarázhatóterületi elhelyezkedésük. Így ezek a környezeti határfelületek egyúttalkulturális határfelületnek is bizonyultak." "A Kárpát-medence sajátos klimatikus és ökológiai viszonyai, a kultúrnövényeknek a termesztésben eltöltött hosszú ideje és az ezzelegyütt járó népi szelekció következtében igen magasfokú diverzitásjött létre." " Az állandó és folyamatos szelekciós nyomás valamennyi gyümölcsnél, de különösen az almánál és a körténél soha nem látott gazdagságot eredményezett."
Szemelvények a Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai (Ángyán, Tardy, Vajnáné, 2003) című könyvből
|