A törvény elfogadása technikai okok miatt nem sikerült, valójában azok a csoportok akadályozták meg, akik saját érdeküket rendszerint a hosszútávú társadalmi érdekek elé helyezik, és amelyhez eddig a politikai hatalom mindig segédkezet nyújtott. Hivatkozási alap, helyesebben ürügy, most is akadt bőven, amely egyrészről a törvény eltúlzott kibocsátáscsökkentési célját hánytorgatta fel, másrészt az érdekeltekkel való egyeztetés hiányára hivatkozott.

Érdemes ezen elgondolkodni! A negyven százalékos csökkentési cél a kilencvenes bázishoz képest valóban alkalmas volt arra, hogy akik megakadályozni kívánják a törvényt, farkast kiáltsanak azoknak, akik tájékozatlanok voltak a valós számok tekintetében. Bár a törvénytervezet magyarázatából, vagy a természetvédők kampányából ismerhették volna a tényeket, de a szokásos módon jobb volt azok elhallgatásával harcolni céljaikért.

A másik érv, az érdekegyeztetés hiánya. Nos valóban nem volt közvetlen érdekegyeztetés a gazdasági érdekcsoportokkal, mivel azt az ebből az érdekcsoportból a Tanácsba delegáltaknak kellett volna szem előtt tartaniuk. Viszont szokatlan módon a társadalom, mint érintett, széles körben tájékozódhatott a természetvédők kampányából. A fél ezer támogató civil, főleg szociális szervezet megértette a törvénytervezet szándékát, megértette, hogy a jövő előrébb való a ma pocsékolásánál. Sőt, maguk a képviselők is megismerhették a törvénytervezet céljait, hátterét a kampány során, és aláírásukkal fejezhették ki támogató szándékukat, hacsak nem utasították eleve vissza a képviseltekkel való találkozást.

Gondoljuk csak végig, hogyan születnek jövőnket meghatározó döntések? A demokráciában a választásokkor adunk felhatalmazást a mindenkori hatalomnak, a normaalkotásba azonban már nincs érdemi beleszólásunk. A döntéshozó rendszerint az erősebb érdekérvényesítő csoportok hasznára dönt, rövidtávú gazdasági érdekeket képvisel a társadalmi érdekek felett. Olyan kérdésekről, mint amilyen a környezet romlásának megállítása, azonban nem lehet csoport érdekek mentén dönteni, sőt még az sem biztos, hogy a társadalom egésze belátja az önkorlátozás szükségességét.

Anyagunk célja, hogy támogatást nyújtson a tájékozódáshoz, a helyes értékválasztáshoz, a társadalom hosszútávú érdekeit megalapozó döntésekhez. A füzet a takarékoskodás okán nem idézi az éghajlatvédelmi törvény tervezetét, hiszen valószínű, hogy új tervezetet nyújt be majd a kormány az országgyűlésnek. Meggyőződésünk, hogy az új tervezet nem lehet enyhébb elődjénél, viszont kívánatos lenne, ha sokkal kidolgozottabb lenne, mint a kerettörvény. Ennek érdekében tárjuk fel azokat a javaslatokat, amelyek egy jövőbeni éghajlatvédelmi törvény elengedhetetlen részét kell, hogy képezzék. A javaslatok vastag betűvel szedve láthatók.

A következőkben olvasható szöveg tartalma nagyon sok ember egyéni, és közös munkájára támaszkodik, nekik külön köszönet jár. Van aki az Ökológiai Intézet által megrendelt tanulmány megírásával, vagy szerkesztésével – Antal Z. László, Éger Ákos, Faragó Tibor, Fűzi Imola, Hetesi Zsolt, Horváth Levente, Kiss Károly, Pavics Lázár, Podmaniczky László, Sándor Judit, Szirmai Viktória, Vezér László – járult hozzá a javaslatok megalapozásához, mások, főleg a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, és a Magyar Természetvédők Szövetségének klíma és energia munkacsoportjainak a tagjai idejüket nem kímélve vettek részt a formálódó törvénytervezet megvitatásában. Név szerint föltétlenül említenem kell Botár Alexát, Cselószky Tamást, Farkas Istvánt, Láng Istvánt, Vida Gábort, akik nélkülözhetetlen munkát végeztek a folyamatban. Pálvölgyi Tamás és Tombácz Endre az általuk vezérelt hatásvizsgálatok kivitelezésével adtak értékes hozzájárulást, és új ötleteket is a munkához.

Végül köszönettel tartozunk az Európai Klíma Alapítványnak, amely hathatós anyagi, és szellemi támogatást biztosított ahhoz a szakmai munkához, amely megalapozta az éghajlatvédelmi törvény tervezetét, és lehetővé tette e kiadvány megjelenését is.