
| Európai Mobilitási Hét |
EMH története, céljaAz Európai Mobilitási Hét (EMH) a fenntartható városi közlekedésért minden évben szeptember 16-22. között megrendezett kampány, amelynek célja: ösztönözni az önkormányzatokat a fenntartható közlekedést szolgáló intézkedések bevezetésére, valamint felhívni az emberek figyelmét a gépkocsin kívüli egyéb közlekedési eszközök használatára. Az egy hetes kampány csúcspontja a Európai Autómentes Nap, amelynek hivatalos dátuma szeptember 22.
AZ AUTÓMENTES NAPTÓL … Margot Wallström, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosa 2000-ben európai kezdeményezésként indította el az Európai Autómentes Napot. Ez a program lehetőséget biztosít a résztvevő városok számára, hogy bemutassák a környezetvédelmi problémák iránti érzékenységüket. Egy nap erejéig (szeptember 22-én) a helyi önkormányzatoknak lehetőségük van a városi gócpontok másik arcának megmutatására. Fontos akciókat is indíthatnak meghatározott városrészek autó- és motorforgalmának csökkentésére, bátoríthatják a lakosságot a fenntartható közlekedési formák használatára, valamint növelhetik az állampolgárok tudatosságát a választott közlekedési módok környezeti kihatásaival kapcsolatosan. ... AZ EURÓPAI MOBILITÁSI HÉTIG
2002 óta minden évben szeptember 16. és 22. között kerül megrendezésre az Európai Mobilitási Hét a fenntartható mobilitás jegyében. Az Európai Mobilitási Hét lehetőséget biztosít arra, hogy a résztevő önkormányzatok a közlekedési vállalatokkal, oktatási és egészségügyi intézményekkel, civil szervezetekkel és vállalkozásokkal összefogva közös kezdeményezést indítsanak a következő területeken:
Az Európai Mobilitás Hétnek minden évben van egy, a fenntartható mobilitáshoz kapcsolódó központi gondolata, aktuális jelmondata. Az Európai Mobilitási Hét 2011-es jelmondata: „Közlekedj ÖKOsan!” A 10. jubileumi Európai Mobilitási Hét idei témája a „Közlekedj ÖKOsan!” jelmondat alapján a közlekedés és az energia szoros kapcsolatára irányítja a figyelmet. Ennél aktuálisabb témát nem is választhattunk volna: A közlekedés Európa legtöbb energiát fogyasztó ágazata, amelynek energiafelhasználása folyamatosan növekszik, erősen olajfüggő, pontosabban importolaj-függő. Az olajkészletek pedig kimerülőben vannak: az olajhozamcsúcs, vagyis az az időpont, amikor a kőolaj kitermelés eléri tetőpontját és hanyatlani kezd, az előrejelzések szerint hozzávetőleg három éven belül bekövetkezik, egyes szakértők szerint pedig már el is értük. A túlnyomó többségében fosszilis üzemanyaggal működő magántulajdonú gépjárművek számának emelkedése az egyik legnagyobb kihívás, amellyel társadalmunk és gazdaságunk alacsony fogyasztásúvá, energiatakarékossá alakítása során szembe kell néznünk. Nagyratörő intézkedések egész sorára van szükség ahhoz, hogy 2020-ig megvalósítsuk az Európai Unió úgynevezett 20-20-20 célkitűzéseit, azaz 20%-kal csökkentsük az üvegházhatású gázkibocsátást, 20%-kal növeljük az energiahatékonyságot, és a megújuló energiaforrások részarányát a teljes energiafelhasználáson belül. Az Európai Bizottság 2009 szeptemberében kiadott városi mobilitásról szóló cselekvési terve hangsúlyozza az egyes irányelvek integrációjának, a finanszírozási lehetőségek erősítésének szükségét, és a hangsúlyt az állampolgárokra, a városi közlekedés megtisztítására és a városi mobilitás racionalizálására helyezi, valamint támogatja a (városi) közlekedéssel kapcsolatos tapasztalatok cseréjét, ismeretek terjesztését. 2020 gyorsan eljön, már az azt követő időszakra is meg kell határoznunk azokat a célkitűzéseket, és mihamarabb a helyes vágányra kell kerülnünk. A közlekedéspolitika nemrégiben megjelent fehér könyvében az Európai Bizottság 40 konkrét kezdeményezésből álló útitervet fogadott el egy versenyképes közlekedési rendszer kiépítésére, a mobilitás növelésére, a fő területeken jelentkező jelentősebb akadályok leküzdésére, a növekedés előmozdítására, a foglalkoztatás emelésére, s mind eközben Európa importolaj-függőségének, valamint a közlekedési ágazat szándioxid-kibocsátásának 2050-ig 60%-kal történő csökkentésére. A legfontosabb célkitűzések a következők:
1990-hez képest az Európai Unióban 2050-ig legalább 80-95%-kal csökkenteni kell a kibocsátást ahhoz, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés nemzetközi megállapodásokban rögzített kritikus célértékét 2°C-nál alacsonyabb értéken tudjuk tartani. E célból mindannyiunknak keresnünk kell a megoldási lehetőségeket, kiváltképpen a közlekedési ágazatban. Forrás: emh.kormany.hu |