A műhelymunka során az építők megtapasztalhatták mindazt ami egy tömegkályha építeshez tartozik. Így legtöbbjüknek már elegendő egy kis szakértői segítség igénybevétele, hogy önnállóan tervezhessenek és építhessenek tömegkályháját saját célra vagy rendelésre.

Reméljük, hogy minél több tömegkályha készül a térségben, de az ország más régióban is. A résztvevők közül legtöbben az Észak-Magyarországi régió lakosai, de voltak még Pécs és Szeged környékéről is.

A műhelymunka ideje alatt sok látogó jött, többnyire helyiek vagy térségi lakosok, de akadt köztük miskolci érdeklődő is.

Több mint kétszáz vendég vett részt összesen az eseményen, melyet a Gömör – Tornai Fesztivál gömörszőlősi napján tartottunk meg.

Az esős idő miatt a programok nagy része az oktatóteremben telt házzal zajlottak, de az udvaron a kemence, a csűr, és a nemezelő sátor körül is jelentős volt a sürgés-forgás.

A nyitóbeszédet dr. Gyulai Iván, az Ökológiai Intézet Alapítvány igazgatója tartotta meg, melyben összefoglalta a gömörszőlősi fenntartható faluprogram történetét, a jelenlegi szolgáltatási lehetőségek szűkösségét, és az ezekből fakadó fejlesztések szükségszerűségét, hangsúlyozva, hogy a KEOP - projekt egy újabb mérföldkövet jelent a tizenhét éve alapított gömörszőlősi program történetében.

2010 szokatlanul csapadékos év volt Gömörben is. Nem csodálható hát, hogy bőségesre kerekedett az erdő áldása gombákból, ami nem szokatlan más években sem. Az alacsony jövedelemmel, foglalkoztatási lehetőségekkel alig-alig rendelkező vidék lakosainak mindig is segítséget jelentett a természet ajándéka, legalább az asztalra kerülő gombáért nem kellett pénzt kiadni, sőt néhányan szerény jövedelemre is szert tehettek. Főleg a roma lakosság élethelyzetében jelentett és jelent ez sokat.

A kép, amit megismertünk, azonban árnyaltabb. Amikor kevés a gomba, és sok munkával kell összegyűjteni, akkor viszonylag magasak a felvásárlási árak, míg dömping esetén alig-alig fizetnek egy kiló gombáért. Ilyenkor jár jól a felvásárló, aki olcsón, nagy tömegben vásárolja fel a nyersanyagot, amit elszállít, megszárít, majd külföldön jó pénzért értékesít. Az ő nyeresége akkor a legnagyobb, amikor alig fizeti meg a munkás kezeket. Az idén voltak olyan alkalmak, amikor kétszáz forintot kaptak a gyűjtők egy kiló vargányáért, pedig a városi piacokon ennek tíz, de akár hetvenszeresét is elkérték érte.